A kiállítást megnyitotta: Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész, főiskolai docens
Megilletődve jövök minden alkalommal ide, ilyen hálás közönséggel szembesülni, találkozni nagyon jó érzés. Miklós napján ezúttal Mosonszentmiklóst ünnepeljük annak a településnek leghíresebb, egyik leghíresebb szülöttjét, Samodai József festőművészt, aki most, ezen az idei Miklós napon jött el közénk.
A kiállítás gondolata már tavaly felmerült bennünk. Tavaly nem sikerült ugyanebben az Adventi időszakban megoldanunk. Ugye évek óta az volt az Ars Poeticánk, hogy nem csak a Vas megyei művészeket, hanem szomszéd megyében élőket is bemutatjuk itt Répcelakon. Volt itt zalai művész, Veszprém megyei művész, több Győr-Sopron megyei művész és most szintén egy Győr-Sopron megyei művésznek a munkáival találkozhatunk a kiállítótérben.
Ha valakire igaz, hogy gondviselésszerű volt az élete, Samodai Józsefre ez igaz. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt a címkét vagy ezt a meghatározást az ő munkásságával kapcsolatban, ugyanis egy egyszerű falusi fiú, egy falusi környezetben született fiú az, aki végül egy ilyen életművet hoz létre. 19 éves, amikor ezen a településen Pandur József restaurálja a szentmiklósi templomot. Pandur József egy nagyon jelentős győri művész, akinek egy egyházművészeti műhelye volt Borsa Antallal. Őróla majd később fogok beszélni. Tehát az iskolában, az elemi iskolában figyeltek fel a tehetségére és 19 évesen mikor Pandur József elvégzi a rajzszakot és azt mondja, hogy ebben a gyerekben tehetség van, és maga mellé veszi és Pandur József mellett veszi az első művészeti instrukciókat, az első tanítójellegű képzést is tőle kapja. Nyilván ez a II. világháború előestéjén van, jön a behívó, és jön a katonai szolgálat, hadifogság és 4 év után tér haza az orosz frontról.
Somogyi Antal szintén meglátja benne a tehetséget és továbbsegíti a pályán, olyan módon, hogy az egykori római iskolás művészek műtermeibe viszi el ezt a fiatalembert. Ezek között a dialektus művészek között megtaláljuk Mattióni Esztert vagy a szombathelyi származású Pogány Istvánt. Ezek a művészek, akiket most felsoroltam ezeknek a festészeti látásmódja, gondolkodásmódja nagyon rokon azzal, amit itt láthatunk. De Somogyi Antal nem csak ezt a segítséget ajánlja fel a fiatalembernek, hanem megismerteti az Borsa Antallal, aki szintén egy győri iparművész, mint említettem, közösen egy egyházművészeti műhelyt vittek egy ideig Győrben, és ez a Borsa Antal 4 éven keresztül az iparművészeti főiskola tananyagát átadja. Az iparművészeti főiskolán volt a díszítő-festő szak tehát az a duális képzés is, amit aztán próbáltak nagyon-nagyon tökéletesen megtanulni, olyannyira, hogy együtt dolgozik vele szintén már, tehát nem csak Pandur Józseffel, hanem Borsa Antallal is együtt dolgoznak ezeken a bizonyos egyházi munkákon. Tulajdonképpen ez egy ilyen beavatás. Onnantól kezdve a sűrűjébe találják magukat és valóban, hogyha megnézzük az ő munkásságát a 30-as évek végén, a 40-es évek elején jelennek meg az első önálló képek. Az egyházművészeti munkáiban is már az 50-es évek elején tevékenykedik. Itt hozzák legközelebb, ezért is gondoltunk arra, hogy meghívjuk Őt, hiszen itt Csornán volt az első komoly munkája 53-ban, és onnantól kezdve majdnem 30 templomot fest ki élete során ez a művész, ami egy nagyon komoly teljesítmény, többnyire szentkép, de vannak közte freskók is. De, hogy erről a művészről miért tudunk ilyen keveset, ahhoz most az eddigi megnyitóimhoz képest, rendhagyó módon egy rövid kis.. Ennek az egész jelenségnek a hátterét, egy kicsit jobban értsük Pástyán László egy írása. Pástyán László a göcseji múzeum igazgatóhelyettese, művészettörténész.
„Az elmúlt évtizedek magyar művészetéről még ma is elég nehéz összefoglalóan beszélni. Bár az 50-60-70-es évekre való rálátásunk immár egyre inkább kitisztul a fő tendenciák mind világosabban kirajzolódnak, feldolgozásukra azonban csupán részkísérletek történtek az összefoglaló szintézis még várat magára. Különösen nem sikerült még feloldani az agyon hallgatottságot e kor teljesen a perifériára szorított egyházi festészet körül. Az aczéli három T tiltása, tűrése közé szorított szakrális piktúrának alakulásával azonban alig vannak ismereteink. Egy ilyen mély hagyományokkal rendelkező műfajról persze lehet tudomást sem venni, lehet művelőit ellehetetleníteni, teljesen megszüntetni azonban egyhamar nem sikerülhet.”
Ezek a sorok – mint mondottam- Károly Gyuláról íródtak, de Samodai Józsefre is érvényesek. Arról van ugyanis szó, hogy valóban az a festészeti hagyomány, amit ő az említett mesterektől tanult, és ez tulajdonképpen a római iskola. Római iskola ugye 1928-ban Gerevich Tibor alapít meg olyan célzattal, hogy a fiatal magyar művész nemzedék a klasszikus itáliai festészeti művészeti hagyományokhoz nevelődjön. Hiába nem tudott kiteljesedni a Római iskola, 1945-ben nagy változások történtek, és két út vált lehetségessé Szociális vagy Egyházművészet, utóbbiban nagyon jelentős életművek születtek. Samodai József életműve teljes mértékben a római iskolának olyan szintű folytatása, hogy a 60-as 70-es években a római iskolás öreg mesterek is ugyan ezt a piktúrát alakítják ki Magyarországon és nyilván ez mind nincs benne a művészettörténeti ismereteinkben, sajnos. Hogy mik az ő jellegzetessége, sajátosságai az ő festészetének azt egy laikus művészetet nem értő ember is rögtön látja, még pedig a természetesség az, ami ezeknek a képeknek egyértelműen a legfontosabb értéke. Semmi mesterkéltség nincs ezekben a művekben, mindent az élet egyszerű természetes módján, gyönyörű pasztellszínekkel tehát a természetben meglévő színharmóniák egy az egyben megjelennek a képeken, reális módon. Tehát a nagyvonalú összefogottság, amikor megérik tulajdonképpen ez a római iskolás szemlélet, Samodai József esetében erről van szó teljesen kiforrott emberlátásmódú embert ismerünk meg a képeken. Olyan szintű bátor összefogottság, lényeglátás jön át ezeken a munkákon, amilyeneket csak egy ilyen nagy tapasztalatú, múltat ismerő ember képes.
15 évvel ez előtt – nem ma volt- egy Szinetár Csaba barátom ismertetett meg ezzel az életművel és közösen egy könyvből sikerült megérteni „Egy életmű feltámadása” címmel, amelyik ezt a 84-ben megszakadt életművet újra behozta a mai köztudatba. A győri egyházmegyében valóban meg is történt és, ha ma valaki beüti a Google-ra a Samodai József nevet, akkor kellő információt talál ahhoz, hogy ez akkori jósszerű könyvcím, hogy egy életmű is feltámadhat valóban megtörtént és ez vonatkozik a mára is. Én úgy gondolom és ezzel Garas Kálmán kollegámmal is egyet értettünk, hogy ebben az idei Adventben egy ilyen típusú életművel zárjuk ezt az idei kiállítás sorozatot, amelyik az Adventnek a mélyebb rétegeit érinteti meg a közönséggel. Hisz nagyon fontos időszak ez mindenki számára és nagyon fontos, hogy ennek az életnek egy kis szelete eljusson ide a szomszéd vármegyébe, Vas megyébe, és mint ismétlem, ezek után kíváncsi csak Csornára kell átmennie, hogy az első művével találkozhasson, de egyébként a győri egyházmegyében, mint említettem közel 30 templomot festett ki. Emberi teljesítményben is ez óriási, de mesterégben és minőségi tudásban is ez egy óriási teljesítmény, úgyhogy ezért örülök, hogy végre ez az életmű. Köszönöm a családnak, hogy a megkeresésünkre pozitívan reagáltak és mindannyiunk részese lehet ennek a szép élménynek, amit ez a kiállítás jelent.